Szóval.......

A cégem volt olyan rendes, hogy elküldött Budapestre egy minőségügyi képzésre. Rövid sztori és nem lesz benne poén, de azért leírom, hátha érdekel valakit. Tehát hétfő hajnalban indultam a 6tizenötös IC-vel (vonat, nem integrált áramkör, mielőtt valaki viccelődni kezd vele). Hamar Kelenföldön voltam. Asszem aludtam kicsit, mivel pillanatok alatt 8:40 volt. Szóval leszálltam...körülnéztem....csodálkoztam..... Mivel legutóbb több, mint egy éve jártam itt, most szembesültem a ténnyel, hogy bizony....épülanégyesmetróvazze'!!! Vagymiaf... van? Az építkezésből nem sok látszik. Csak a kordonok.... Meg a baszottnagy bombatölcsér! Simán lehetne bármilyen háborús filmben díszlet. Mozgás egyébként nem nagyon van. A három nap alatt- amíg ott voltam - nem történt számottevő változás (egy deka földet nem tettek arrébb). Szómiszó, kurvásul néz ki ott most minden. De....okulni mentem, nem csavarogni. Meg is céloztam a tanfolyam helyszínét, a Hotel Wien-t (ekkora baromságot...így hívni egy szállodát Pesten...melyik szerencsétlennek jutott eszébe???!!!!). A szálloda véleményem szerint határozottan vesztett a színvonalából... Szerencséjükre nem szeretek köcsögösködni. Így nem kértem másik szobát a gusztustalan mustár(???)foltos szőnyeg és penészes zuhankabin miatt. Lenyeltem a véleményem. Aztán tanfolyás. Az oktató ismerős, már voltam egy tanfolyamán. Az határozottan jobban sikerült neki. Délben kaja. Szűzérmék gombás mártással. Egész finom volt. Utána okítás, aztán 4 után szabadprogi. Vittem gitárt, nehogy kárba vesszen az a drága időm! GYakoroltam...sokat. Első nap kb. 4 órát. Közben bekapcsoltam a TV-t. Bár ne tettem volna. VAlami főzős műsor volt a 3 fogható csatorna egyikén, a többin semmi sem, ami érdekelt volna! Nem mintha ez érdekelne, de az tűnt a legjobb választásnak. MAjd kikapcsoltam a TV-t mert úgy felhúztam magam az egyik szereplő (Tallós Rita) viselkedésén, hogy elhatároztam, soha többé nem nézem meg a műsort! SZóval: vacsora...nyolc fogás...mindegyikat dícsérték, kivéve a palacsintát, ami szerintük vastag volt! ÉS a kamerába - a Kuki (hihi, találó név. Szerintetek jellembeni, vagy méretbeni tulajdonságra utal???) háta mögött azt mondja, hogy csalódott. ÉS MIÉÉÉÉRT????!!! Mert Kuki nem kérdezte meg, hogy kérnek-e kávét. Könyörgöm!!!!!!!!!!!!!!! VAcsoraaaaaaaaaaaaaa!!!!!!!!!!!! Normális ember ilyenkor ne iszik kávéééééét!!!!!!!!! És egy ilyen dolog miatt lehúzni a pontozáááást? Minimum tahóság, parasztság és köcsögség egyben. HA én vacsorához kávét iszok, az az én bajom!!! De nem húzok le miatta senkit, ha nem kínál meg!!!! Honnan tudhatná, hogy barom vagyok????? Na,.....Huh.....megint felment a pumpa! NYugi, fekszik, nyugszik!
Aztán aludtam...Másnap megint okítás. Ebéd, csirkemellfilé krumplipürével. Utána megint  okítás, pihi, gyakorlás, TV-zés. Most előrelátóan mást kapcsoltam be. Valamelyik türkménbasi langymeleg adójára kapcsoltam. HAng nélkül. Másnap megint tanulás. Ebéd, csirkemellfilé rizzsel, gombás mártással. Hmmm. mintha dezsavűm lenne. Vagy tévedek? Az összetevők mintha már lettek volna, igaz más összeállításban. Aztán okítás, végül vizsga. Utána rohanás a vonatra. a 17:20-as IC-vel jöttem haza. Persze 10 perc késéssel indultunk. Felszálltam: 402-es kocsi, 11-es hely. Hmmm megint dezsavű? Megnéztem -  idefelé pont ezen a helyen ültem ugyanebben a kocsiban.
Véletlenek nincsenek? Dehogyneeeem! MAjd elkezdett égni a pofám. A szomszéd ülésen Boros János tanár úr ült. Én meg nem vettem észre...csak vagy jó 10 perc elteltével. Az öregről azt kell tudni, hogy a Horizont zenekar dobosa és matek-fizika szakos tanár a Vasvillában. Majdnem kollega lett, de végülis nem mentem oda tanítani... Szóval sűrű elnézéskérések közepette üdvözöltem. Nagyon kedvelem. Igazi jófej tanárember abból a fajtából aki a hivatásának él (meg persze a családjának és a zenének).
A hazaút hosszabnak tűnt, mint az odaút. Olvastam. Azaz csak próbáltam volna... Kifogtam a középiskolás kirándulnivoltunkéshazafeléprodukáljukmagunkathülyekispicsa szekciót. Persze az intelligenciahányadossal fordítottan arányos a hangerő, így válogatott baromságokat és taplóságokat hallgattam egészen Sopronig. Élmény volt. Remélem a fiam nem ilyen lesz....

NA de minden "jónak" vége szakad egyszer. HAzaértem végre. GYalogoltam az állomásról hazáig. Jót tett... Itthon Hajni fogadott. Benedek röviddel azelőtt feküdt le. Hiányoztam nekik (ezt Hajnalka mondta). Gyors lepakolás, bementem Benedekhez. Persze rögtön a nyakamba mászott. Elénekelt egy dalt, amit a nagyanyjától tanult, aztán váratlanul ezt mondta: "szeretlek apa"!

Nos szavam nem volt a döbbenettől. Nem bőgtem - elvégre kemény férfiember vagyok - de nem sok hiányzott!
Azt hiszem semmi másért nem érdemes élni! Csak ezért!