Szóval....

Ez is elmúlt....Túléltem. Egy hétig döglöttem itthon hányás hasmenéssel. De ma "végre" ismét mentem dolgozni. Tök jó volt. Nem lett kevesebb dolgom, pedig azt hittem, valami jótét lélek csak megszán és elrendezi az ügyeimet. Hát nem. A meló tornyosul. Igaz, ma megcsináltam az oroszlánrészét a tizedének. Hehe... Már én sem tudok röhögni rajta. Mindegy, előbb-utóbb csak elfogy. Meg ehhez jön még az is, hogy még ma se voltam valami hűdejól. ROhadtul elfáradtam fél ötre. A melót otthagytam, jöttem haza pihenni! Mondjuk jó volt látni a többieket! Nekik örültem. Persze minden tökéletesen "rendben" ment nélkülem is. Elég nehezemre is esett múlt héten, hogy nem csörgött lépten-nyomon a telefonom itthon, hogy távsegítséget nyújtsak valami irtózatos problémához, amit csak én tudok megoldani. Persze ez neeeeem azt jelenti, hogy nem vagyok fontos ember, hanem csak azt, hogy milyen jól is működik a rendszerünk ilyen esetben is! Hehe! Azért a kávézások Veráékkal hiányoztak. NA meg a h@lyep@csaságok amiket bizonyos kevésbé kedvelt kollegáim képesek napi 8 órában produkálni....
Képtelenség elmenni rajta, hogy tudnak egész nap 60-as IQ alatt teljesíteni, miközben tudom, hogy jó része színjáték az egésznek. Asszem névnapra felvetem az "affektamajom-ketrecet" mint ötletet. Nekem teccik! :) Mindegy, most kipihentem őket, úgyhogy egy darabig megint bírom. Aztán jön megint az ölési kényszer....meg a helyszínelők...és a Fókusz...
Remélem, holnap megint el tudok rendezni egy csomó dolgot és egyenesbe jövök, Aztán megint nem kell kapkodni semmivel...az nem szül soha semmi jót! Holnap dolgozik már a Csernyi kollega is! TEljes lesz a csapat. Lehet megint baromkodni...

NA ennyit röviden!

Csákány!